Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ady Endre verseinek elemzése

Kedves Diák társaim!

Hányszor voltunk már úgy hogy megkellett tanulnuk egy verset és sejtelmünk sem volt a hátteréről,vagy házi feladat volt hogy elemezzünk egy verset,de nem értettük az író gondolat menetét.

Itt van néhány vers elemezve.

Jó tanulást kívánok!


              Ady Endre ŐRIZEM A SZEMED

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,ady-endre.jpg
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


 

Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély.
- Az otthonos szerelem verse ez a költemény. A hazaérkezés motívuma már egymagában tanúskodik erről (“Érkeztem meg hozzád”). Nem pusztán egy motívum ez a többi között, de meghatározta a költemény egészét. A hazaérkezésé a versben a megjelenített szituáció. Az egyik oldalon ott áll az idegen világ, a másikon ezzel szemben a társra lelt ember

- Jellegzetes paralelisztikus-ellentétező kompozíció (keresztszerkezet ABAB): a költemény két része, egymást keresztezve, felesel egymással; az inkább otthongondolatot megszólaltató 1., 3. és az inkább ellenséges világot megjelenítő 2., 4. szakasz.
- Az első versszak két párhuzamosan szerkesztett kijelentő mondatból áll.  tiszta ritmusú ütemhangsúlyos sorok népdalszerű egyszerűséget hangsúlyoznak.
- A formai sajátosságok a megtalált boldogsághoz való ragaszkodásról, nyugalomról beszélnek. Az egymást fogó kéz s az egymásba néző szem képe biztonságérzetet áraszt: sugallja a védő, gondoskodó érzés kölcsönösségét.
- A legtöbb kultúrában az egymást fogó kéz s az egymásba mélyedt szem mindig is a társra
elt sorsokat, szerelmespárokat jelenítette meg. Érződött az ábrázolt mozdulatokon át az otthon lényege: egyfelől az idegenséggel szemben a biztonság, másfelől pedig az értelmetlen létezéssel szemben az értelemmel telített emberi létezés.
- De a felszín nyugalma mélyén megjelenik mindnyájunk közös sorsa, a “vénülő” melléknév megismétlésével, a halál közelsége, közeledése.
- Csupa nyugtalanság a második strófa. Eltűnik a magyaros verselés, melyet a szeszélyesen hullámzó időmérték válta fel; enjambement-ok, a rímtelenség és a néhány szótagú szavak sokasága szakítják meg a vers szabályosságát.
- A szerelmeseken, az otthonon, kívüli valóság riasztó idegenségét megjelenítő, apokaliptikus helyzetet fest fel a versszak (“Világok pusztulásán”). Az egyedi, elvont főnév többes számú használata, a világok alak s a gerundiumos tömörítés (“mikor a világok pusztulnak” mellékmondat helyett a “világok pusztulásán” kifejezést használja) felnagyítja a veszélyt.
- Mint a vers szavai sugallják: a rettenet, a riadtság a jellemző érzés ebben a strófában.
- A vadember szimbólum (2. sor elején: “ősi vad” metafora) a világirodalomban mindig a személyiség primitív rétegét, a tudat alatti mélyt idézte. Itt is ezt jelenti: innen lépett át az én a szerelem révén egy magasabb személyiségszintre, a vademberiből az igaz emberibe; az értelmetlenség birodalmából az értelemébe. Humanizáció ment végbe. Ennek tükre a lírai cselekvés: a társra találás, az otthonteremtés.
- A világméretű katasztrófa élményét csak a hazaérkezés felvillanó motívuma enyhíti némileg, bár igazi biztonságot ez sem jelent (“S várok riadtan veled”).
- A harmadik strófa az első megismétlése. A grammatikai tartalom változatlan, de az érzelmi-hangulati háttér megváltozott. Hatással van rá a 2. versszak riadalma; ugyanaz a költői kép (az egymást fogó kezek s az egymásba néző szemek) már nem csupán a biztonságot sugározza, hanem a pusztulás hatására a görcsös egymásba kapaszkodást is. A tragédia lehetősége, közelsége felértékeli az egymásra találás boldogságát, de ugyanakkor tudatosítja e boldogság törékenységét, fenyegetettségét is.
- A záró strófa szorongó kérdéseit is ez váltja ki. A miértre, a meddigre azonban nincs válasz: a világ és az egyén sorsa kiszámíthatatlan. Az egymásba kulcsolódó kezek és az egymást őrző szemek harmadszor visszatérő motívuma az élet diszharmóniájával szemben a harmónia, a boldogság igényét hangsúlyozza. Jelezve az akart harmóniát, a második szakasz rímtelensége ellenében félrímek csendülnek össze. Nem a megnyugvás békéje tölti fel érzelmileg a vers lezárását, inkább ennek az erőltetett illúziója, az emberség megóvásának szándéka.
- A vers két része műnemszerűen is szétválik: az 1., 3. versszak inkább az idill, a 2., 4. A ballada felé hajol (tragédia).
- Otthontalanság és otthon párharcában a mégist mondó dacé marad a zárszó. Mert igaz: aláaknázza az első versszak megtalált idilljét a második strófa, de a harmadik megismétli ismét az első szavait. S hiába kérdőjelezi meg ezt a visszadacolt idillt a jövő árnyaival a negyedik szakasz első két sora: “Nem tudom, miért, meddig/Maradok meg még neked”. A két utolsó sorban rácsapott erre a mégis morálja: “De a kezedet fogom/S őrizem a szemedet.”
- A költemény lényegét tömörítette képbe a címbe kiemelt sor: Őrizem a szemed. Az őrzöm helyett álló, régies őrizem alak már egymagában jelez valamiféle pátoszt, ünnepiességet, s ezt még teljesebbé teszi az átvitt jelentés. A szemet általában nem szokták őrizni. A szokatlan használat éppúgy, mint az archaizáló alakváltozat s a címbe ugratás megemelte a szót, önálló lírai sugárzást biztosított neki.
- (Az Intés az őrzőkhöz című költeményre játszik rá ez a cím. Az őrzés gondolata vetül rá a versre. Több lett így a megjelenített szerelem puszta egyéni érzésnél. Őrhellyé vált az. Egy veszélyeztetett, pusztuló világban tartotta magát rajta keresztül az otthon akarata, a boldogság vágya, az álom az idillről. Ez a mozzanat jelentette a Csinszka-szerelem legbensőbb lényegét. A kéz a kézben, a szem a szemben szépsége. A díszharmónia fölött élt a harmónia, a tragédiát oldotta a remény. Képi formát kapott az értelmes emberi létezés utáni vágyódás: a boldogságakarás, az otthonigenlés.)

 

 

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

Ez a vers 1906-ban jelent meg az   Új versek  verseskötetben

A vers látomásszerű,cikluscímadó-vers, nemzetostorozó indulattal. A ciklusok közül a legtöbb vitát, a legtöbb ellenérzést váltotta ki. Ady a magyar történelem emelkedő korszakában olyan nemzetképet vázolt fel, olyan egyoldalúan lesújtó képet festett a hazáról, mely méltatlankodást váltott ki nemcsak ellenfelei, hanem költőtársai körében is.  A magyar ugar szimbólum szerencsésen adja meg Ady magyarság-verseinek egyik uralkodó szólamát, a nemzeti önismeretből táplálkozó kritikus hazafiságot. Egy egész világképet rendített meg azokban, akik a hazáról csak az ünnepi ódák fennköltségével tudtak szólni.

A magyar Ugaron egységes költői képre épül. A vers látszólagos statikusságát oldja és feszültté teszi az értékszembesítés: a fent és a lent, a mozgás és mozdulatlanság, a csönd és a hang, a virág és a gaz, a múlt és a jelen ellentétpárja. A lírai én egyszerre szemlélődő és értékelő magatartása jelzi a jellegzetes adys magatartásviszonyt, az elhatárolódás és vállalás kettősségét.
Az Ugar jelképet Ady Széchenyitől kölcsönzi, akinél a parlag, a megműveletlen föld az elmaradottság kifejezője. Stilisztikai szempontból valójában egy metonímiát emel inkább allegóriává, mint többértelmű szimbólummá. A ciklus gondolati-tartalmi egységét az Ugar szinonimái adják (magyar mező, magyar róna, magyar puszta, Tisza-part, Hortobágy); eszerint Magyarország az elmaradottság színtere, a tehetségek temetője, az értékek pusztítója, a reménytelenség és kilátástalanság földje.

 

Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

 

 

Vér és arany  verseskötetben jelent meg 1907-ben.

Ars poetica.

A kicsi, elmaradott magyar faluból indult költő, akinek lelkét visszahúzza hazája elmaradottsága nem nyugszik addig, amíg meg nem ismeri nevét a nagyvilág.

Címértelmezés:

A címben két szó szerepel nagy kezdőbetűvel, vagyis két szimbólumot is tartalmaz: Ér és az Oceán. Mindkét szimbólum a vizek világához tartozó kép, az ókori költészetből származó irodalmi kép (= toposz). A víz, mint ősi kép mindig is az emberi életet, az emberi sorsot jelképezte. Az emberi életnek és a víznek is van kezdete (születés, forrás), van növekedő és befejező szakasza.

Az Ér önmagában is több jelentést hordoz. Jelentheti a forrásból eredő patakot; jelentheti az emberi vér hordozóját, a csatornát, ahol a vérünk fut; jelentheti ebben az esetben egyúttal Ady szülőfaluját, Érmindszentet is.

Az óceán Ady értelmezésében a nyugtalanságot, az elvágyódást jelenti, illetve a költői munkásság kiteljesedését.

Az Értől az Oceánig kifejezés tehát egy teljes folyamat irodalmi képe: a kezdetektől a beteljesülésig jelentéssel.


Az 1. versszakban képet kapunk arról, milyen volt Ady szülőfaluja, milyen volt a kezdet (álmos, furcsa, pocsolyás). Az E/3. személyű igealakok távolságtartást jeleznek. A költő nem akar azonosulni a pocsolyás vízzel, amelyik nem engedi kitörni a tehetségeket.

A patak azonban feltartóztathatatlanul halad előre. A felsorolásban szereplő folyók (Kraszna, Szamos, Tisza, Duna) egyre táguló horizontot jelenítenek meg. A kis patak egyre nagyobb és erősebb lesz, egyre nagyobb folyóvá dagad.

A 2. versszakban váratlanul E/1. személybe vált át a költő (rám dől, fogja vérem, elérem) - ő maga a folyóvíz, amely akadályokon keresztül törve jut el az óceánig.  Ez a versszak valójában rejtett dialógus, egy dacosan vitatkozó párbeszéd egyik fele. A költő képzeletbeli párbeszédet, vitát folytat azokkal, akik vissza akarják tartani, akik akadályokat, gátakat állítanak elé.

Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

A 3. versszakban a költő egyre növekvő makacssággal igyekszik elérni a célját. Ezt fejezi ki az anaforaként ismétel akarom szó. Az első és utolsó versszakban megismételt célkitűzés mintegy keretbe foglalja a verset: el lehet, el tud jutni egy kis magyar faluból a világhírhez.

 Kedves Jucus!

Nagyon sajnálom,de sem az interneten sem a verselemzéseim között nem találtam meg.De dolgozom az ügy érdekében...sajnálom...

 

KÉRLEK ÍRJÁTOK MEG MILYEN VERSELEMZÉST OLVASNÁTOK MÉG SZÍVESEN!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

El a faluból

(Ismeretlen.., 2013.11.15 14:05)

Sziasztok! Szeretném ha megcsinálnátok az Ady Endre: El a faluból című vers elemzését! Köszönöm!:)

Re: El a faluból

(Torma Ildikó, 2014.10.16 11:17)

pina és pics fia vagyok én

(help, 2014.10.06 14:36)

erről a versről kéne fogalmazás. Légyszi help
A vers címe: Pina és picsa fia vagyok én

A magyar ugaron

(Tóth Nikoletta, 2014.09.09 15:49)

Nagyon jó ez a vers

Új vizeken járok

(Székely Péter, 2013.12.18 14:21)

Sziasztok , kérlek tudnátok nekem segíteni ebben a versben : Ady Endre Új vizeken járok , mert értem én csak nem tudok belőle esszét írni úgyhogy valaki segítsen létszíves :)

A Ködbe fult hajók

(IZAAAA, 2013.11.12 19:54)

Sziasztok. A segitségeteket kérném. Nagyon fontos lenne. A Ködbe- Fúlt Hajók cimű művet kellene elemezni. ! Sürgőssen. Előre is köszönöm Bella

Föl-föl dobott kő, El a falumból

(lanyka:$, 2013.11.05 17:51)

Valaki letudná írni nekem sürgősen a Föl-föl dobott kő és az El a falumból című versek elemzését?:))

Eger

(Julcsiapollo, 2013.10.31 15:08)

APOLLO23 FOREVÖR

JANI

(ÁGI, 2013.10.31 15:07)

HUJJUJJ.Nagyon jó verseket írtatok!:))

NANANA

(Cukika, 2013.10.31 13:33)

HAAAAAAA

Ady Endre/Grófi szérün

(Lázi Levene, 2012.11.13 14:28)

Léccives ebben segítsetek,hogy ezt.hogy elemezzemle mert holnapra kéne:S

Re: Ady Endre/Grófi szérün

(Kácsor Ilona, 2013.05.30 16:57)

Re: Ady Endre/Grófi szérün

(kovács kinga, 2013.10.28 15:17)

elemzést kérek

A Duna vallomása

(Évi , 2013.10.25 17:25)

Szia!
A Duna vallomása című verséhez kérnék segítséget. Az interneten sehol se találok.

Help!!

(Adri, 2013.10.19 17:18)

Légyszi segítsetek! Sűrgősen kellene a Sem utódja,sem boldog őse :-) előre is köszi

sziaa

(Klau, 2013.10.04 14:42)

ez sokaat segít :)
de a Ady Endre (Sem útodja, sem boldog őse)-ről nem lehetne egy kis verselemzést kapni? :)

joboru.szandra@gmail.com

(Szandra, 2013.10.02 16:04)

Ejhaaa!! Ez nagyon sokat segített köszönöm!! :)

Ady Endre

(izabella97, 2013.04.05 15:49)

Szia! :)
Tudnál nekem segíteni Ady: Hazamegyek a falumba című vers elemzésében? Sajnos nem találtam eddig semmit róla.
Előre is köszönöm!! Iza

Re: Ady Endre

(Neith77, 2013.10.01 17:43)

Szülőföldjéhez ellentétes érzések fűzik: egyszerre akar elszakadni és hazatalálni.

Előbbit az El a faluból (1906), utóbbit a Hazamegyek a falumba (1907) c. verseiből olvashatjuk ki.

E két vers hűen szemlélteti Ady hazaszeretetének kettősségét is:
míg egyik művében rajongva tesz vallomást a hazai tájnak, a másikban már nagyvárosi élet után sóvárog, hol az új ember formálódik.

Ez az érzelmi ambivalencia (kettősség) a modern lélek sokrétűségét, összetettségét, ellentmondásos jellegét tárja elénk.

A két verset egybevetve
a hasonlóság az, hogy mindkét verset az érzelmek uralják, a személyesség és a vallomásos jelleg;
a különbség az, hogy az 1906-os datálású El a faluból c. versében szürkének, idegennek, távolinak mondja Érmindszentet, míg az 1907-es Hazamegyek a falumba gyermek (Ady) és anya (Érmindszent) eltéphetetlen örök szövetségét tárja elénk, bensőséges intimitású képet festve.

Az El a faluból c. vers szülőfaluja csöndjét nyűgnek érzi, s vissza se szeretne térni ebbe a szürkeségbe, megtagadja szülőfaluját:

„Belehalok, ha mondják,
Hogy én itt szálltam útra…”

A Hazamegyek a falumba vers a bibliai megtért gyermek képét idézi fel az olvasóban, a tékozló fiú hazatéréséről szól. Egyszerűen megfejthető a bibliai párhuzam: a tékozló fiú maga Ady Endre, a gyermekét tiszta szeretettel befogadó szülő pedig szülőfaluja, Érmindszent.
Sajátos a tékozló mellett felbukkanó eretnek kifejezés is, mely jelzővel vallásával szembefordulót, azzal szenvedélyesen vitázó személyt szokás jelölni.

A SORS = a választás szabadsága - a SORSTALANSÁG = a választás szabadságának hiánya

El a faluból

(aron500, 2013.10.01 17:04)

Szia! Az El a faluból c. vers elemzése kéne. Köszi :)


1 | 2 | 3 | 4

Következő »