Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Juhász Gyula (+elemzés)

Juhász Gyula 

juhasz-gyuluka.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


-költő,újságíró

-Szegeden született 1883-ban

-mecénás->pártfogó

-az első generációhoz tartozó Nyugatos

-színházi statiszta-> tömegjelenetekben szerepelt

-1902-től Budapesten tanult magyar-latin szakon bölcsészhallgató volt

-költőtársai a legnevezetesebb irodalmi díjjal "ajándékozták" meg azaz a  Baumgarten-díjjal

-1914->első öngyilkossági kísérlet

-1937-ben többszöri kísérlet után önkezével vetett véget életének

-múzsája:Sárvári Anna színésznő-> rajongó,beteljesületlen szerelem

-Anna nem kölcsönzi a költő érzelmeit

-Sárvári Anna volt az első és egyetlen szerelme az életében

 

 

 

Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel

Kis sömlyék szélin tehenek legelnek,
Fakó sárgák a lompos alkonyatban,
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.

Távolba néznek és a puszta távol
Egy gramofon zenéjét hozza nékik,
Rikácsolón, rekedten iderémlik,
A pocsétában egy vén kácsa gázol.

Az alkonyat, a merengő festő fest:
Violára a lemenő felhőket
S a szürke fákra vérző aranyat ken,

Majd minden színét a Tiszának adja,
Ragyog, ragyog a búbánat iszapja.
(Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem.)

 

-műneme:líra

(A lírai művekben egy ember (legtöbbször az alkotó) szólal meg közvetlen formában, leggyakrabban egyes szám első személyben.)

-Alföldi tájat bemutató vers

-az első két szakasz konkrét látvány és hanghatás bemutatása

-hangulata:mélabús,reménytelenség,kilátástalanság

-inpresszionista vers

-a táj nem szép

-metafora->azonosítás

-az összhatás elkeserítő

-szonett: az egyik legkötötteb versforma,a szöveg felépítése pontos logikát követ,14 soros, rímképlete: ababa,ababa,cdc,dcd

-A VERS TÖBB PUSZTA tájrajznál,egy lélekállapotot ábrázol