Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugat

nyugat.jpg  A Nyugat...

 ...Egy 1908-tól, a háborús Magyarország koráig,    1941-ig ívelő irodalmi folyóirat története, amely a  magyar irodalom azon korszakán ível át, amelyhez csak a reformkor nagy nemzedéke (Kölcsey, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Vörösmarty) fogható, nos ez önmagában páratlan kincset jelent.

Nyugat. 1908. január 1-jén indult, főszerkesztője 1929-ig Ignotus volt, anyagilag Hatvany Lajos és Fenyő Miksa támogatta, fő kritikusa és egyben szellemi irányítója nagyon hosszú ideig Osvát Ernő volt. 1929-33 között Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Gellért Oszkár közös szerkesztésében működött a lap, majd hogy '33-ban Móricz, '39-ben pedig Gellért otthagyta a folyóiratot, Babits Mihály 1941-ben bekövetkezett haláláig egyedül vitte tovább a szerkesztést. A lap unikális újdonsága az volt, hogy az irodalmi értéket tekintette egyedüli rangadónak s ennek jegyében a minden korábbinál magasabb színvonalat kívánta zsinórmértéknek tekinteni. Mégis hatalmas vonzerőt gyakorolt a fiatalokra, mert elviselte, sőt bátorította a többféle hangot, mert a szerkesztők fontosnak tartották az írói autoritást, öntörvényűséget. Idézzük ismét Fenyő Miksát: "Akik a Nyugatot elindították útjára, nem gondoltak közjogi változásokra, de erősen hittek a gyökeres reform szükségességében szellemi téren, mert meg voltak győződve, hogy ez minden egyéb reform előfeltétele. Nem volt nekik pontozatokba foglalható reformprogramjuk. Nem volt koncepciózus elgondolásuk arról, hogy mi módon lehetne igazi városi polgárságot teremteni, hogyan lehetne az országot a vármegyék béklyóiból kiszabadítani, igazi parlamentáris alkotmányra szert tenni stb. stb. - ilyen charta nem lebeget szemük előtt... De egyet tudtunk, hogy mindaddig, míg azok szava, akik a szellem elitjét képviselik, elsősorban az írók, nem jutnak olyan tekintélyhez, hogy a nemzeti közvélemény az ő törekvéseikben a nemzeti érzés kifejezését nem látja, addig semmilyen téren nincs meg a reform lehetősége. Egy ilyen szellemi atmoszféra megteremtésében látta a Nyugat főfeladatát."

A Nyugat, a lap azóta is itt van velünk, benne él a huszadi századi magyar irodalomban, csakúgy, ahogy annak háború előtti része benne megszületett. A művek a polcon, a versek a kötetekben mint megannyi idézet a Nyugatból, immár újabb és más sorrendben következve egymás után, mint OTT és AKKOR, amikor megjelentek. A Nyugat élő folyóirat volt, jól megkonstruált szerkezettel, rovatokkal és tele reflexiókkal részben az irodalmi, művészeti világra, részben korábbi önmagára. Ez az élő szövet, a sok szálon való egymáshoz kötődés csak az eredetiben tetten érhető. Tudták, hogy Ady Magyar Pimodanja Ignotus Kelet népétől csak húszoldalnyira van? és hogy Babits, József Attila versei hogy fonnak körbe egy-egy jó novellát a fiatal Dérytől? Vagy hogy a korabeli színházi bemutatókat Schöpflin miként tűzi tollhegyre, miközben Kosztolányi Gelléri Andor Endre kötetéről értekezik, mellette meg éppen Kosztolányi kötetét Nagy Lajos veszi górcső alá? Közhelyesen hat, de attól még igaz: megelevenedik a Nyugat, hogyha kézbe vesszük az egykori számokat, s a lapozgató újabb és újabb revelációkkal szembesül.

Óriási hatású lap volt, de azt kevesen tudják, hogy kezdetben csak párszáz, később is csak párezer példányban kelt el. Az eredeti kiadás teljessége csak néhány nagyobb könyvtár kincse, az antikváriumok kirakataiban még egy-egy régebbi szám is csalogató látvány. A hatvan nagyalakú kötet, a benne rejtező 33 évfolyammal, hiánytalanul a lemezen van.

(Kokas Károly-(részlet )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.