Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek (Ti írtátok!)

Egy korsó ...

 

 

 

 

 

Ókori korsó

2009. 05. 17.

Tenger mélyén a fény lassan tovalibben,
a lágy hullám valamit görget odalenn,
lám csak ez egy jókora ókori korsó,
hasa domborodik, mint a hordó
benne sok érték és kincs,
még az is, ami nincs,
befogad ezt-azt és
őrzi szakadatlan,
mígnem rálel egy avatatlan,
s viszi magával nagy bőszen, telve reménnyel,
itt a megváltás, nem merült hiába, ha az edénnyel
a partra kerül, s legott megnézi, mi van ott legbelül,
talán régmúlt idők ezüstje, aranya, gondolja és megörül,
vége az ínséges időknek, szebb napok jönnek, s ő dőzsölhet
kedvére, mint egy nagybajszú kán, még talán a tőzsdére is betörhet,
gyarapítva a tőkét, mindennel ellátva népes családját és zsémbes nejét,
ki befogná végre a száját, ám őt békén hagyva mélán hallgatná a zenét,
a porontyok pedig, hogy jobb legyen nekik, mint apjuknak, majd iskolába
járhatnak, s észben gyarapodva hányhatnak fittyet erre a sanyarú világra.
De szép is lenne, mereng a merülő, de nincs sok idő, fogytán a levegő,
ezért fülénél ragadja a korsót, és keményen tempóz, hogy mielőbb
a felszínre bukkanjon reményteli terhével, még mielőtt a nap
lecsusszan a távoli horizont alá, és a sötétség lábra kap.
Na végre, ez már a víz teteje, hol vadul ring a ladikja,
  levegő után szaporán kapkodva, fogát is szorítva,
  ám lassan, óvatosan beemeli a leletét, védve,
nehogy idő előtt visszazuhanjon a mélybe,
mohón az üregbe túr, de szinte semmi,
a puszta homok,  mit  lefordítva önt ki,
s vele hull a mélybe minden reménye.

Vándorfy Viktor

 

(ez akkor működik jól, ha minden sora középre van igazítva)

                         

Név játék:

(lány nevek)

 

Kedves Drága Rékuci,
Édes kis békuci,
alakja kissé duci muci,
de én így szeretem mókucit!

Ó Drágalátos szép Helén..
Hallod már a zeném??
Hisz csak neked éneklem,
igaz tényekben!

Gyöngyvirágom Melindám!
A kezecskédet csókolnám,
s halkan elsuttognám:
Ezt a lányt soha el nem hagynám!

Álmaim asszonya,
Nem más a Katika,
hét pettyes katica,
csodálatos kis mangalica!

Szívem hölgye,
Hegye s völgye...
már itt jár a közelbe..
igazán testközelben!
Csak még nem vettem észre,
egészre...

 

(fiú nevek)

Az a csodás Balázs,
Kis szúrós darázs,
Egy forró parázs,
Ki egy kissé gyagyás..

Ó te drága Attila,
Mért' vagy olyan nyámnyila?
Hajad színe sötét lila...
Ó..az az Istan nyila!!!!!!!!!

Éjjelente Levente,
a kezemet elereszted-e?
vagy majd reggelenre,
esetleg telente????

Hol vagy kedvesem,Tamás?
Nem vagy kissé anyás??
Tudod mi a fennakadás?
Éjjelig fennmaradás!:)

 

Álmodozás

(behunyom a szemem s...)
Már nem bolyongok többé,
csak én vagyok, csak én,
Nincs senki más a világon,
mert nekem van egy gyönyörű álmom...

...szállok,
és érzem ahogy a szellő süvít az arcomba,
kellemes érzés,
hisz` olyan nagyon meleg van...

...szárnyam van,
de még sem szállok...
csak lebegek...
csak ott egy helyben állok...

...boldog vagyok,
jaj, ne... most (már) még is félek...
a szellő már porrá, homokká változik...
és rettentő hideget érzek...
reszketek, és fázom...
ez, ez csak egy rossz álom!!!

Kinyitom a szememet,
S most már mindet értek,
hull a könny a szememből,
az élet engem csak gyötör!
Egy báb vagyok,
kit ide-oda rángatnak,
s néha belém is taposnak,
egy elesettbe.

Magamtól felállnék,
de még mindig fájnak a sebek,

Újra kinyitom a szemem...
és nocsak...
egy angyalt látok...
a szívem eddig még ennyire nem vert ilyen sebesen,
az apám fogja, szorítja a kezem!
És magához ölel.
És én már nem félek!

(Hisz) Van egy test, és egy lélek, melyet már csak én irányítok, s ha kell(már) talpra is állok... és hiszek... s már többé egyáltalán nem félek!!!

Én csak így vagyok önmagam!
Csak ÍGY vagyok önmagam!

 

Kocsis Ferenc
IDŐHUROK

Minden kezdet legelején,
idősemminek tengerén
futótüzek szaladgálnak,
míg egymásba betalálnak.

Atya bújik ősanyába
bukfencet vetve magába,
s olyat lát, hogy rémülete
életre kel, révülete.

Ami volt, most újra itt van,
előttem vagy a hátamban?
Megpillantom önmagamat,
virtuális képmásomat.

Itt is, ott is én létezem,
a múltamat megismerem.
Új pontom gyors kettéhasad,
időszálamon szétszalad.

Bárhonnan is nézegetem
áthelyezve szemléletem,
mindig újabb pontot látok,
beterítik a világot.

Fordulásom során körben
bolygótüzek futnak öten
nyomomban is, előttem is,
káprázatuk nem lesz semmis.

De kilöknek maguk közül,
okforrásom mélybe pördül
magára hagyva az álmot,
megszülető nagy talányot.

Istenfiú lélegzete
kiáradó szféra-zene,
esszenciája a térnek
mibe fények szépen férnek.

Tüzek űznek láncos táncot
körbejárva királylányot.
Ívet húznak, szikrát vetnek
egymás után ahogy mennek.

Kanyarodva befordulnak,
önmagukba belebújnak
felvillantva gyújtópontot,
szétválasztva töréspontot.

Kúpos terük csavarodik,
szerelmük így habarodik
időgyűrűt húzva újra
szálszerűen vékony ujjra.

Élvonalon időhurok,
körülötte spirálburok
lesz az Isten csomópontja,
ki a világot kibontja.

Minden kör során az idő
gubancából egy fény kinő
szárnyvonalak mentén szállva,
végtelenbe kitalálva.

Teremtmények így születnek
ellentmondásos tünetnek
látszódva csupán számomra,
univerzumom behálózva.

Másolódik, sokasodik,
a fényözön szétáradik
teremtést csinálva egyből,
jelenpontnyi kis kezdetből.

Ez vagyok én, miként te is,
szálainkon jön is, megy is
a pendülés, elmozdulás,
megtapasztalt mindentudás.

Békéscsaba, 2010.09.10.

AHOL NINCS NÉV,OTT MEGKÉRTEK HOGY NE ADJAK MEG ADATOKAT!SAJNÁLOM!!

 

Hogy tetszenek a versek???Kérlek írjátok meg a komiba!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ó,Erdély az én hazám

(Kovács Kinga, 2015.04.12 11:14)

Kárpátokban csillagfény
Az én hazám.Neve:Erdély.
Turulmadár feje fölött,
Ott a sok,nagy felhő között.
Ó,Erdély az én hazám!

Rég Magyarországé volt,
Sok elődünk érte megholt.
Mind hiába fáradoztak,
Románia Foglya maradt.
Ó,Erdély az én hazám!

Zabola.2015.04.12

Képsor

(Horváth Márk , 2015.04.03 22:36)

Lét-üres lényem bolyong a fejfák között, megbotlik s megpihen örök alvásban.
Ébressz fel! Kérlek! Ébressz fel!
Bagóbűzös kotorék otthonban meredt tagjaimra csókol meleget a hajnalban velem háló szél.
Kérlek, ébressz fel!
Fagybő pillák merednek arcomra, gyűlölnek, mert elloptam egy éjszakára a nappalt.
Ölemben a véred siklik, libabőrt húzok a mozdulattól.
Negédes kárálások sújtják a mellem, lesöpört lidércek helyén a gyönyör.
Vakbuzgó félálom édes együttalvást követ; te a folyót merted ki alólam.
Én hullámsírt ások.
Ott alszom a vétkek között. Pór koldus ruhám a szemedre világít.
Dermedt kezed elolvad a hónom alatt.
Felbűzlő konzervek meleg íze a szánkban, lehelet egy gyarló angyal ajkáról.
Csillámpor ül a szemeiden, s úgy perzsel fel, mint millió sikoltó szilveszteri tűzijáték.
Csak pislogtál, s máris kevésbé fázik a világ.
Könnyed főzöm, leves gyanánt, magam sóként porladok a habok között.
Űzött vad énem a vadászház tornácán pihen.
Míg búskomor vadászok, utánam sóhajtanak a kocsmák felkopott pultjain.
Egyedül vagyok a hídon, harangvirág a vállamon.
Felégett tóparton Ágnes asszony lepedőjét mosom.
Merőleges lábujjakkal a sikló köveken.
Fejem verem, a hantba.
Te fekszel alatta.
Hullámsírban ébredek.
Új gyermekek ikrái a torkomon.
Habot kapok, nem levegőt.
S beosztom, mi egy-egy buborékból marad.
Így élek a mélységekben.
Elaggott katamarán én, rozsdásan roskadok rengeteg láb mélységek alatt.
Kísért a felszín, besüppedt zsalukövek béklyói fognak vissza.
Vízi hullák ölében megéneklem a jövendölést.
Ha a begyógyult tómedret is kiissza a rommá omló nap.
Talán ma.
Talán holnap.
Talán soha többé…
Nem tudom, akarok-e aludni.
Nem nyomlak?
Az soha sem nyomott, hogy rajtam vagy.
Inkább megkönnyíti a dolgokat.
Fonódj felhordott karjaimba.
Már ébren vagyok…

(H.M.J)

A semmi

(Szunyogh Szabolcs, 2013.01.04 23:08)

SEMMI
A semmi az olyan dolog ,
Amitől az ember dohog.
Gondolat mi nem létez,
Szó amiből nem képez.
Nem láthatjuk el jellel,
Nem üthetjük le fejjel.
Nem toldhatjuk meg raggal,
Nem támadhatjuk tankkal.
Nem létezik ,nem is él,
Más szóval semmit sem ér.!!!

Re: A semmi

(Vándor Virág, 2014.04.16 10:02)

Ez jó! Néhol kicsit visítva, de az összkép megfogott. Gratulálok.

Idős bácsi

(Oblisz Dávid, 2015.02.28 21:31)

Tegnap, mikor koptattam a flasztert,
vak bácsit láttam, s kezében egy hangszert.
Ott ült a járdán és halkan énekelt.
Megálltam, hallgattam, mert engem érdekelt!

Háromnegyed óra csak úgy elrepült,
mert figyelmem a zenében elmerült.
Nótája szövege magával ragadott,
emlékszem minden szóra, nagy sikert aratott!

Ott álltam mellette egyedül, árván,
mindenki más rohant... végig a járdán.
Nem figyeltek a nótára... meg se hallották,
folyton a saját dalukat mormolták.

Az Ő daluk nem szép! Az Ő daluk szomorú.
Az Ő daluk csúnya, mint síron a koszorú.
Minden mondatuk csak baj, fájdalom, kiáltás!
Ebből a retekből jó, hogy nincs kilátás.

Mindig csak sírnak és magukba zárkóznak,
érzelmi szakadékban lefelé szánkóznak.
Sietnek, rohannak, mert első a vagyon!
S barátok kukába, mint az üres flakon...

Az idős bácsi vidám volt, nevetett,
Ő nem látott, de mindenkit szeretett!
És Őt mondják vaknak? Hogy nem lát, meg minden?
Nála okosabb ember a Földön nincsen!

Ő nem nyafog és sír, hogy "de rossz az élet",
pedig soha életében nem látott képet.
Neki nem fontos a pénz, a vagyon, a hírnév!
Örül, hogy él, van gitár, s dalában rímkép!

Re: Idős bácsi

(Oblisz Dávid, 2015.02.28 21:33)

Hoppá :D Ezt nem ide akartam :D Remélem nem gond...

Nemtudom a címet..

(Kiss Nóra, 2013.12.20 19:01)

Nemtudom mit írjak e versben,
Mert nem ismerlek oly erősen.
De próbálkozok a verssel,
Mert muszály; érted!?

Hosszú hajú, kedves,
Ha munka van megy.
Erre a sorra nem emlékszem,
Ezzel zárom e kis verset.

Re: Nemtudom a címet..

(Vándor Virág, 2014.04.16 10:00)

Ez mi? Muszály? Inkább menj futni, ha túl feszült vagy, azzal vezesd le a felesleget.

Volt mikor

(Kovacs Istvan, 2013.12.08 15:35)

Sokat romboltam,
Magamban az emléket,
Miután a lelkem megtorpant,
S a szivem elvérzett,
Én is azt hittem hogy,
Van igaz barátság,
Jó hinni de a rossz oldalát ne lássák,
Az emberek mert megrémit,
Amitol félek gyakran megbénit,
Van mikór a félelem elnémit,
De lépj túl a félelmen,
Mert ha bajod is esik az élet gyakran megtérit,
S sokan felmérik az embereket,
Nem tudod soha melyik barátban leled elenfeledet,
Emeld fel a fejedet mert ha nem latod az útat,
Nem találod majd helyedet.

Re: Volt mikor

(Vándor Virág, 2014.04.16 09:58)

Ez nem vers. Szóhalom tele helyesírási hibákkal. Egyes szám első személyben kezdi, aztán harmadikban fejezi be. Miért? Írd le prózában, hátha jobb lesz.

Az én szüleim

(Kocsis lacika, 2011.07.09 17:45)

Van nékem egy édesanyám,
aki minden nap vigyáz reám.
Megbízható, jó anya,
aki csak a javamat akarja.

Néha megszid, néha megbánt,
Könnyes szemmel néz reám,
de megérdemel egy tulipánt,
mert ő az én anyám.

Van egy édesanyám nekem,
és őt nagyon szeretem.
De kérlek bocsáss meg nekem,
ha valamit rosszul tettem.

Még egy jó apám is van,
akivel fát is vágok gyakran.
És ahogyan nézem, nézegetem
rájövök, hogy szeret engem.

És ahogy ezeket a sorokat írom,
látom, hogy már nem tudom
sírás nélkül befejezni,
Mert csak én tudok ilyen jó szülőkkel büszkélkedni!
Kocsis Zoltán László

Az én szüleim

(Kocsis lacika, 2011.07.09 17:44)

Van nékem egy édesanyám,
aki minden nap vigyáz reám.
Megbízható, jó anya,
aki csak a javamat akarja.

Néha megszid, néha megbánt,
Könnyes szemmel néz reám,
de megérdemel egy tulipánt,
mert ő az én anyám.

Van egy édesanyám nekem,
és őt nagyon szeretem.
De kérlek bocsáss meg nekem,
ha valamit rosszul tettem.

Még egy jó apám is van,
akivel fát is vágok gyakran.
És ahogyan nézem, nézegetem
rájövök, hogy szeret engem.

És ahogy ezeket a sorokat írom,
látom, hogy már nem tudom
sírás nélkül befejezni,
Mert csak én tudok ilyen jó szülőkkel büszkélkedni!
Kocsis Zoltán László